Fonalmese

Gyerek bábelőadás

Katerina Ilkova alkalmazta bábszínpadra ezt a mesét. Egy kötőnő kosárkájában megelevenednek a fonalak, a cérnák, a kötőtűk, és szereplői, díszletei lesznek a mesének. A fonalak egy királyi pár álmainak fonalává válnak, amelyekből meglehet kötni mindent, amire csak vágynak. De ez még csak az előjáték, Pavlinka, az igazi főszereplő megjelenéséhez. Pavlinka elhatározza, hogy csupa tilos dolgot fog művelni. Kinyitja a fonalcsapot, és a birodalmat elönti a sok fonal, úgy hogy oda vész az egész királyság, ha egy éber őr az utolsó pillanatban meg nem menti őket. Pavlinkát büntetésből bezárják egy félelmetes padlásra, ahol rémülten kuporog egy sarokban. Lassan összeszedi a bátorságát, és kíváncsian kutatni kezd az ottfelejtett, régi holmik között. Talál egy tablettát, amiről azt hiszi, hogy cukorka, és bekapja. A mesélő hiába figyelmezteti, hogy az egy nagyon veszélyes „varázs tabletta”, csak azért is lenyeli. Ettől kezdve Pavlinkát szörnyű látomások gyötrik. A karcsú királylány meghízik, majd zsiráffá változik, aztán úgy összetöpörödik, mint egy meggymag. Pavlinkát megint az őr menti meg. Kórházba viszi, és ott megszabadítják szörnyű látomásaitól.

Szereplő: Hadzsikosztova Gabriella

Zene: Tóth Viktor, Wertetics Szlobodán

Köszönet

Fonalmese 

 

    Amikor minden fórumon azt hallom, hogy a gyerekeket nem érdekli semmi, amikor mindenki arról beszél, hogy világunk mennyire rossz tendenciát mutat, különös boldogság, fellélegzés és reményt keltő, hogy az értéket, ha megmutatják nekik, igenis szeretik, befogadják és értékelik. Az idei előadásra úgy mentünk le, hogy már izgatott öröm lett úrrá az osztályon. Csak annyit kellett mondani, hogy a Fonalmesét az a néni fogja bemutatni, aki a kutyás mesét adta elő. Alig várták a találkozást.

    Az első percben megteremtődött a kapcsolat, és végig, a hangerő ellenére aktív figyelemmel, teljese odaadással született meg az interaktív előadás. Lenyűgöző volt az egyedi képi megjelenés, az ötletektől hemzsegő mese-kialakítás. Megnyugtató, hogy a mai gyerekek is képesek még a fantáziájukat használni, látják a kék színű fonalban a folyót, látják a kosárban a palotát, maguk sem veszik észre, hogy ebben a multimédiás világban "elkényeztetett" képzelőerejük aktívan képes dolgozni, és jó kedvvel ülnek rá arra a varázsszőnyegre, amely a fantázia birodalmába repíti őket. Az, hogy voltak pillanatok, amikor a könnyünk potyogott a nevetéstől, és csapkodtuk a térdünket, már csak egy "plusz szolgáltatás" volt. A rendkívüli figyelmességet, hogy osztályfokonként láthatták az alsósok az előadást, a 2. l úgy "hálálta meg", hogy másodszor is beült a nézőtérre. Ezzel mindent elmondtam.

 

Köszönöm ezt az élményt, köszönöm, hogy természetes módon kaptak a gyerekek élményt, elszakadva a rajzfilmektől, az Internettől és play station-től.

 

 

Gálfi Anikó

Móra Ferenc Általános Iskola

 

Malko Teatro nyelv menü Lang HU Lang BG Lang EN