Fuzionális performance egy színészre és két zenészre

‍

Nekünk, kelet-európaiaknak még szoknunk kell a határok nélküli létet. Nekünk még nem természetes, hogy egy bolgár és egy magyar művész gondol egyet, és Berlinben improvizálgatnak kicsit, néhány száz néző előtt, akik között a német a legkevesebb. A rémületet és a kapaszkodók utáni kapkodást felváltotta a megnyugvás: vannak stabil értékeink, amire állhatunk, amikbe fogadnak, és ahonnan elrugaszkodhatunk.

A Without frontiers előadás-szerű koncert. A lényeg a zene. A néző akár csukott szemmel is élvezheti a zenét, de a látványelemek segítenek az utazásban. A képek megmozdulnak, forognak, pörögnek, elszédítenek, aztán megpihennek, elbódítanak, kiszakítanak a valóságból, hogy csak a zenére figyelj…

„Adj, Uram, esőt!”...

Az eső elhozza azt a megtisztulást, amelyet régóta kerestünk, és mindig is keresni fogunk.

Három teljesen különböző és első pillantásra össze nem illő habitus fonja össze alkotói lelkületét és szellemi energiáját szokatlan módon, rítusok, ősi dallamok, kolostorok, parázstáncosok és mondák által ihletve. A háttérben gondosan összeválogatott képek láthatók, amelyek egybeolvadnak a három előadó testével, arcával, szemével, zenéjével, szavaival és érzelmeivel. A zene, a szavak, az alkotó hang és a mozgás segítségével a határtalan szabadság születik meg improvizációjukban.

A szavak kiegészítik a zenét, és a zene kiegészíti a szavakat. Az egyes részletek közötti csend nem tör rád erőszakosan, hanem épp a kellő időben ad egy korty lélegzetet, hogy feltoluljon benned: „Madár vagy”.

Az előadásban elhangzó szövegeket Hadzsikosztova Gabriella szerkesztette legendákból, imákból, versekből, és prózákból.

Nikolaj Ivanov olyan zenét játszik, amely magába foglalta a jazz, az ethno, az ambient, a new age, a minimal és a folk elemeit, amit másképpen Cross Culture-nek nevezünk. 14 filmhez írt filmzenét, amelyet a balkáni hangulat ihletett meg. 15 albuma jelent meg. A zenész gitáron, tamburán, szitáron, zongorán, szintetizátoron és perkussionon játszik és énekel. 1996 tavaszán Nikolaj Ivanov volt az egyik kezdeményezője az Everest elnevezésű kéthetes expedíciós koncertnek, amelyen Teodoszij Szpaszovval és más zenészekkel együtt performance-szerűen adott elő az 5345 m magas Kalapatar csúcson. Ez a performance bekerült a Guinness rekordok könyvébe mint a világon legmagasabb helyen előadott koncert.

Tóth Viktor a fiatal magyar jazz zenész generáció egyik legtehetségesebb muzsikusa. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz tanszékén 2003-ban végzett szaxofon szakon. A magyar jazz élvonalába tartozó muzsikusok közül, játszott Kőszegi Imrével, Babos Gyulával, Oláh Kálmánnal, László Attilával, a külföldiek közül pedig olyan zenészekkel, mint Harry Sokal, Arnie Somogyi, Winston Clifford, Peter Finoch. 2002-ben alakította meg saját együtteseit - a Road Six Sax zenekart és a Tóth Viktor Tercettet.

Hadzsikosztova Gabriella Szófiában született. Elvégezte a Budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemet, musical szakon. 16 évig volt tagja a Magyarországi Német Színháznak. Több mint 30 főszerepet játszott el németül. Alapítója és művészeti vezetője a Malko Teatrónak, ahol rendez és játszik. Előadásaiban rengeteg mozgásszínházi, képzőművészeti, zenei és technikai elemet használ fel, de mindig alárendelve azokat az irodalom és a színház, a bolgár folklór és autentikus zene iránti elfogult szeretetnek. Magyar, bolgár és német nyelven játszik rendszeresen. A Wertetics Orkesztar, a Road Six Sax, a Hagabi, a Határeset és a Právo Zenekar énekese.

‍